Blog
A fényterápia története
A fényterápia a modern világ egyik úttörő módszere, céja a legnemesebb legfontosabb feladat elvégzése: a gyógyítás. Az elméletét folyamatosan fejlesztik, de feltalálása sokkal régebben történt, mint gondolnánk.
Számos ókori kultúra gyakorolta a helioterápia különféle formáit, köztük az ókori Görögországban, az ókori Egyiptomban és az ókori Rómában élő emberek. Az inka, asszír és korai germán népek is imádták a napot, mint egészséget hozó istenséget. Az i.e. 1500-ból származó indiai orvosi irodalom olyan kezelést ír le, amelyben a gyógynövényeket természetes napfénnyel kombinálják a nem pigmentált bőrterületek kezelésére. A 200 körüli buddhista irodalom és a 10. századi kínai dokumentumok hasonló hivatkozásokat tartalmaznak.
Niels Finsen feröeri orvost a modern fényterápia atyjának tartják. Erre a célra ő fejlesztette ki az első mesterséges fényforrást. A Finsen rövid hullámhosszú fényt alkalmazott a lupus vulgaris, a Mycobacterium tuberculosis által okozott bőrfertőzés kezelésére. Úgy gondolta, hogy a jótékony hatás az ultraibolya fénynek köszönhető, amely elpusztítja a baktériumokat, de a legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a lencséje és a szűrőrendszere nem engedi át ilyen rövid hullámhosszakat, ami ehelyett arra a következtetésre vezetett, hogy a körülbelül 400 nanométeres fény reaktív oxigént generál, ami megöli a baktériumokat. Finsen vörös fényt is használt a himlősérülések kezelésére. 1903-ban fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. Egyes kezeléseiről hiányoznak a tudományos bizonyítékok, és a himlő későbbi felszámolása és a tuberkulózis elleni antibiotikumok kifejlesztése a fényterápiát elavulttá tette e betegségek esetében. A 20. század elején a fényterápiát Auguste Rollier és John Harvey Kellogg támogatta. 1924-ben Caleb Saleeby megalapította a The Sunlight League-et.
A tizenkilencedik század végétől az 1930-as évek elejéig a fényterápiát hatékony és általános orvosi terápiának tekintették az Egyesült Királyságban.